23. Inverz uszkár

Hogy milyen egy inverz uszkár? Egyszerű: olyan, mint a mi kutyánk. Részletezném.

Először is Feleség úgy hívja, hogy CICA. Megengedem, ennyiből még nem lehet világos, hogy ez a tény kiről árul el többet, Feleségről vagy a kutyánkról… Segítek: MINDKETTŐJÜKRŐL. De miután ez egy kutyás blog, nem pedig feleséges, maradunk a kutya pszichéjének vizsgálatánál. Mert mit szeretnek a macskák? Egy: aludni, kettő: egerészni, három: a hasukat vakartatni. Egyesről és hármasról meggyőződtem, az egerészés még kétesélyes, de a nélkül is megvan a kétharmad. A „Cica” megnevezés tehát meglehetősen találó, azaz nem abnormális, csak – inverz.

Másodszor: a kutya színe. Mi először fotókon láttuk őt, és a fotókon egyértelműen apricotnak, azaz barackszínűnek tűnt. Mikor megérkezett hozzánk, kiderült, hogy fehér. Illetve többnyire fehér, ugyanis a hátán végighúzódik egy sötétebb, apricotba hajló sáv, a farka pedig egyértelműen barackszínű. Amikor viszont egyszer véletlenül azt találtam mondani Feleség jelenlétében, hogy a kutya színhibás, láttam életem párja szemén, hogy komoly veszélybe került a vacsorám. Még azt követően is gyanakvóan nézett rám, mikor már háromszor is elmondtam, hogy nekem éppen így tetszik, és az uszkárfarok számára ideális szín az apricot, tökmindegy, egyébként milyen színű a kutya. Mindebből következik, hogy a mi kutyánk színe inverz apricot vagy inverz fehér. Attól függ, hogy esik rá a fény.

Harmadszor: úgy csurgat, mint egy fiú kutya, holott ő lány. Amikor fal mellett vagy bokor közelében jön rá az ihlet, előírásosan emeli a lábát, és profi módjára céloz, mint egy hamisítatlan kan. Akkor kerül bajba, ha egy nagy füves terület közepén jön rá a megkönnyebbülhetnék, mert akkor kénytelen guggolni, ahogy egyébként a hétköznapi szukák teszik. Mondjuk tény, hogy ilyenkor szemérmesen körbenéz. Nem csinálok nagy ügyet az egészből, nyilván megvan a célja ezzel a taktikával. Inverz módon pisil, ő tudja, miért.

Negyedszer: bár vadászkutya, nem állja a vadat, hanem üli. Úgy éljek! A közeli parkban vagy a Margitszigeten, tehát olyan környezetben, ami legalább enyhe fokban hasonlít a természetre, ha meglát valami gyanús mozgást, leül és felemeli az egyik lábát. Tehát: vadat ül. Ugyanígy tesz, ha például séta közbeni felüdülésként Feleséggel lángost eszünk. Ebben az esetben a lángos a vad. Biztos akadna, aki erre azt mondaná, hogy a kutya így kér, és ez étel esetében elképzelhető is lenne, bár mi nem tanítottuk neki a kéregetésnek ezt a módját. Igazából egyetlen módját se tanítottuk neki. Nem, nem! Ő egyszerűen energiatakarékos módon vadászik. Ahogy például energiatakarékos módon próbál hanyatt feküdni menet közben. Jól olvasták. Ha például nem harap meg egy mellettünk elhúzó biciklistát, és ezért menet közben dicséretet osztva lehajol valamelyikünk, hogy megsimogassa a hasát, megkísérli egyszerre felemelni a jobb első és hátsó lábát, ami félreismerhetetlenül a hanyattfekvéshez való készülődés jele. És közben megy tovább. Nem mondom, hogy ilyenkor nem dülöngél vagy ilyesmi, de kétségtelenül képes ezen a módon továbbhaladni. Nincs ezen mit nevetni, kérem, ezek is normális dolgok a maguk módján, csak éppen inverzek.

Ötödször: taszítják a plüssjátékok. Feleség álma volt, hogy Minninek legyen egy „igazán” hosszú nyakú zsiráfja. Fel nem fogom, mit ad hozzá egy kutya életéhez egy „valóban” hosszú nyakú plüss zsiráf, de miután a nők nem lehetnek meg titkok nélkül, sosem firtattam. Aztán Feleség elhatározta, hogy tesz egy próbát. Erre a célra Bélát, a plüssmedvét szemelte ki, aki a második helyet foglalja el az ő szívében Gróf Siminszky után. Engem szinte könnyekig meghatott ez az áldozat, mert a papírforma szerint Béla medve hurcolás, rázás és széttépés általi lassú kimúlása volt várható a játékos uszkár fogai között. Ám nem így lett. Minni utálja Bélát, ez a szomorú valóság. Illetve nem is olyan szomorú! Ugyanis ahol Béla van, oda nem megy a kutya. Így, ha nem akarjuk, hogy Minni valahol tiszteletét tegye, odatesszük Bélát. Általában Nagyobblány karosszékében üt tanyát, miáltal ez az ülőalkalmatosság kikerült a kutya lehetséges tartózkodási helyei közül. Bár időben ébredtem volna, akkor általában az én fotelemet őrizné Béla mackó, de most már mindegy.

Na, hát ilyen egy inverz uszkár, sőt, néha még ilyenebb. Ritka, mint a fehér holló, de nekünk van egy!

Férj

Béla, az őrmedve kisajátítja magának a karosszéket

 

MI lenne, ha erre mennénk?

Férjnek van ez az inverz-mániája, de miután ő a kákán is simogatja a csomót, vehetjük úgy, hogy kicsit másképp fogalmazza meg a tökéletességet, mint mondjuk én. Az az igazság, hogy én macskás is vagyok. Anyukáméknál három cica lakik, náluk szoktam tobzódni, amikor látogatóba megyünk. A mi kutyánk nagyobb ugyan a cicáknál, viszont a természete sok rokon vonást mutat, aminek én kifejezetten örülök. Már csak a SIMI miatt is. Ölbe veszem, vagy hozzám bújik, és jöhet a SIMI vég nélkül. Olyankor nagyon macskás, tehát CICA. Barátunk szerint macska-kutya keverék lehet, akkor viszont CITYA, esetleg KUCA. Nekem mindegy, minek nevezzük, számomra Minni a tökéletes ebfajzat és kész!

Az ott tényleg egy lángos?

Tökéletes Ebfajzatot kétszer is kivittük a Margitszigetre a hétvégén, hogy az ottani közönség is meggyőződhessen az ő tökéletességéről, ő pedig arról, hogy a környékünkön nemcsak utcák vannak meg kicsi zöld területek, hanem létezik szinte határtalan tér is. Mit mondjak, imádta – volna, szegény, ha mertük volna szabadon engedni, hogy kedvére rohangászhasson a többi kutyával. Csak hát egyelőre nem mertük, sőt, még egy darabig nem is fogjuk merni elengedni Őtökéletességét, mert túl rövid ideje van velünk, így szegénynek rabszíjon kellett keresztül-kasul bebarangolnia a határtalan távokat. Mivel a rabszíj másik végén mi ketten voltunk Férjjel, mi is nagyokat barangoltunk, amitől aztán mindhárman gyakorlatilag kómába estünk, amint hazaértünk. Akkorákat aludtunk, hogy még!

Rengeteg kutyával találkoztunk a Szigeten, és Minni nagyon jól viselkedett velük. Látszik, hogy az Uszkármentésnél lényegében falkában élt, pontosan tudja, hogy mennek a dolgok kutyáéknál. Nem mondom, hogy mindegyik ebbel egyformán kijön, de a másik kutyán is múlik, hogy barátságos szaglászás vagy súlyos becsületsértések kiabálása lesz-e a találkozásból. Fájó szívvel nézte a különböző kergetőző kutyagruppokat, de zokszó nélkül jött velünk tovább, ha hívtuk, nem kellett rángatni vagy ilyesmi. Sokkal jobb lesz a helyzet, ha már elengedhetjük, de mindennek megvan a maga ideje.

A fa később használatba vétetett

A legnagyobb örömünk, hogy az esti kezeléseknél már szinte nem is kell őt fogni, magától odatartja a füleit, szépen, nyugodtan tűri a kezelést. Utána már ugrik is a konyhaajtóhoz, és lelkes csóválással várja a jutalmát. Imádom hallgatni, ahogy jóízűen ropogtat. Mert hát fogai is vannak ennek a csodásan szelíd arany-babának, nem is akármilyenek. Este aztán bejön hozzánk az ágyhoz elköszönni. Kap még egy kis pocaksimit, aztán magától átmegy a nappaliban lévő helyére, és mindenki nyugodtan alhat egész éjszaka. Nem is baj ez ekkora barangolások és esti fülezések után.

Feleség