45. Vizsga előtt

12043089_1065710876843573_908736421362475897_n

Holnap lesz a nagy nap, Feleség és Minni megméretnek az „Engedelmes I.” vizsgán. Véget ért az alapfokú tanfolyam a Népszigeti Kutyaiskolában, a vizsga lesz az egyik számvetés, a másik pedig itt következik, függetlenül a holnapi eredménytől. olvasásának folytatása

Categories: Napló | Címkék: , , , , | 1 hozzászólás

44. Iskolások vagyunk

Készül a jutifalat

Készül a jutifalat

Hát megkezdődött. Az első alkalom után nem írtam, mert az egész egy katasztrófa volt, a másodiknál akkora javulás mutatkozott, hogy nem akartam elkiabálni, a harmadiknál, mert lusta vagyok (és ez egyébként is egy elméleti előadás volt), de most, a negyedik után már muszáj.

    Ha bárki azért nem viszi kutyaiskolába kedvencét, mert fél attól, hogy mindjárt az első foglalkozáson leégne az ebbel, megnyugtatásul közlöm, hogy akkora kudarc, mint engem, úgysem érhet senkit, tehát egyet se féljen, vigye nyugodtan. Az olvasók biztosan emlékeznek rá, hogy Minni esőben leblokkol, amitől a séta tőről metszett rémálommá válik. Az eb az aszfalton járva egyszer csak megáll, beterpeszt, mint aki ott, azon a helyen akarja leélni hátralévő életét, vizes zöldterületnek pedig a közelébe se akar menni. Első iskolai napunkon, természetesen, közvetlenül egy egész éjszakás eső után voltunk, ráadásul egy víztől csöpögő erdő közepén kialakított kutyaiskolában, ami egyetlen nagy zöldterület. Minni hozta a formáját, minek következtében az oktatóknak és a többi kutyásnak simán úgy tűnhetett, hogy megvan “A Csoport Legostobább Kutyája 2015.” cím idei megkérdőjelezhetetlen birtokosa. Közel hét hónap szeretgetés-kapcsolatépítés után kutyánk úgy viselkedett, mintha életében akkor látna először. Amikor a többiek a foglalkozás elején a jártatásnál már a harmadik körnél tartottak, én még mindig ugyanazon a helyen guggoltam a lesunyt fejjel lecövekelt kutya előtt, és próbáltam elérni, hogy „akarjon” jönni, a behívásnál pedig hiába szaladtam el, guggoltam le, kiabáltam és hadonásztam, Totyakmanó rám se hederített, vagy ami még megalázóbb volt, tüntetőleg elfordult vagy elindult az ellenkező irányba. Gondolom, nem volt véletlen, hogy a másfél órás szerencsétlenkedés után három oktató vett körbe, és magyarázta, hogy lesz ez jobb is… olvasásának folytatása

Categories: Napló | Címkék: , , , , | 2 hozzászólás

43. Sulikezdés!

dog-obedience-training-300x225Bizony kérem! Minni a héten beiratkozott a Népszigeti Kutyaiskolába, ahol még elméleti képzés is lesz. No nem neki szól majd az elmélet, hanem nekünk, gazdáknak.

De kezdjük elölről! Minni rengeteget fejlődött a velünk töltött bő fél év alatt. A kezdeti kis vadócból, aki mindenkihez, de különösen a futókhoz, közelben sétálókhoz, rolleresekhez, biciklistákhoz, műanyag motoron közlekedő gyerekekhez és végső soron bárkihez odakapott, egész helyre kis városi kutya lett, aki tudja az illemet. Többé-kevésbé… E miatt a többé-kevésbé miatt szükséges az iskola, mert harmincéves tapasztalat ide vagy oda, egy külső szakember meglátja azt is, ami fölött mi átsiklunk, hiszen bennünket már azzal is levesz a kutya a lábunkról, ha aranyosan tartja a fülét. olvasásának folytatása

Categories: Egyéb | Hozzászólás

42. Minni nagy kalandja – blogbejegyzés

20150817_115659-400

Voltaképpen ez is csak egy kanapé

Hol is kezdjem? Az elején illene, de az eleje arról szólt, hogy én halálra aggódtam magam amiatt, hogy vajon mennyire fogja tűrni Minnink a hosszú autóutat, aztán meg hogyan illeszkedik majd be egy vendégekkel tömött szállodakomplexum életébe, és egyáltalán: nem válik-e rémálommá a régóta tervezett nyaralás. És hát hogy nézne ki egy kutyás blogon, hogy egy FALKAVEZÉR aggódik, nemde? Úgyhogy nem az elején kezdem, csak majdnem.

Minni egy tündér volt az indulásnál, természetesen feltűnt neki a lázas készülődés. Folyton körülöttünk téblábolt, és minduntalan odaült valamelyikünk elé. Jó, ha tudjuk, hogy ő csak a gyalogátkelőhelyek előtt ül le unalmában, minden más esetben közöl valamit a leüléssel. Enni kér, simogatást igényel, vagy felajánlkozik, hogy ő is jönne, bárhová kell is menni. Az indulás reggelén ebből az utóbbi verzióból kaptunk jó sok leülést.

Az autózás viszonylag nyugodtan telt. Az autópályán semmi sem történt, az azt követő országúti szakaszon pedig játszva letakarítottuk a hátsó ülést háromszor egymás után. Mielőtt bárki ennél a résznél aggódni kezdene a visszaút miatt, előre jelzem, hogy eseménytelenül telt, ugyanis visszafelé már nem itattuk agyon a kutyát a pihenőknél… olvasásának folytatása

Categories: Napló | Címkék: , | Hozzászólás

41. Padon ülve…

20150808_164259A hétvégi reggeli sétáknak van leginkább zen hangulatuk. Még nincs olyan kutyadöglesztő meleg, még csillognak a harmatcseppek a fűszálakon (Minni persze, mint tudjuk, éppen ezt utálja, és mérföldekre elkerüli), nincs senki az utcán, csak mi, kutyások, hű négylábú társainkkal, nyugodt fővárosi csend honol, és a Csalogány utcán akár félálomban is át lehet menni egyik oldalról a másikra, még ott is, ahol nincs zebra, hiszen még alig van forgalom. Egy ilyen reggelen döbbentem rá, mennyi idegennek az életéből ismerek történeteket, és mennyi idegennek meséltem már el az én történeteimet. olvasásának folytatása

Categories: Egyéb, Napló | Címkék: , , | Hozzászólás

40. Minni és a szúrós tekintetű dobozlakó

11666934_10202937414515625_922481331_n-400Minnink kétségtelenül híres macskafogó lenne, ha hagynánk. Azonnal mozdul, ha séta közben akár csak a gyanúja is felmerül, hogy macska jár a közelben. Ha éppen nem figyelek, és csak a hirtelen rántást érzem a pórázon, tudom, hogy egy vakmerő macska sétált be a kutyánk értékrendje szerinti demarkációs vonal ölelte területre, vagy esetleg menyét, tekintettel környékünk meglehetősen gazdag faunájára.

Ezért fogadtam kétkedéssel Feleség és Barátnő (reménybeli eb-szitterünk) ötletét, miszerint, ha nem akarjuk egyedül hagyni Minnit hétvégén, akkor kutyástól látogassunk el Barátnőékhez, akik amúgy lelkes macskatartók. A sok elkaplakcirmi-nekibuzdulás tapasztalatával a hátam mögött előre bocsátottam, hogy mivel a sikertelenséget valószínűleg hamarabb észrevesszük majd, mint az esetleges sikert, viszonylag gyorsan eldőlhet, hogy hol fogyasztjuk el a tetemes mennyiségűre tervezett ételt és italt. Szerencsére Barátnőék közel laknak, legfeljebb felcihelődünk és visszajövünk hozzánk, a garantáltan macskamentes övezetbe, ahol Minni újra képes lesz tündérbogyóként viselkedni. Pedig legdurvább rémképeim ecsetelését, mármint hogy milyen csúf látvány lehet, amint a kiontott belű macska utolsó erejével még kikapja a fölötte acsargó eb jobb vagy bal szemét, meghagytam arra az esetre, ha a lányoknak tényleg össze kell pakolniuk, miközben mi, fiúk földre nyomjuk a két dühöngő fenevadat, ki-ki a magáét. olvasásának folytatása

Categories: Napló | Címkék: , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.