1. évad, 5. VUFF

Ha eddig kibírtad, ne add fel! Ami most jön, még mindig nem egy havária, de a sztori végén már felcsillan a velős csont. Egyébként nyugodtan simizhetsz, nehogy én is elszontyolodjak mesélés közben. Ott, ott… De azért figyelj közben!

Utólag nem könnyű eldönteni, mi volt rosszabb, a kert vagy az utca. Talán mégis az utca. Faluhelyen persze az utca is más, mint itt, a fővárosban. Abban nincs különbség, hogy csak ritkán lehet kaját találni, és olykor verekedni is kell érte a többi kóborral, de a búvóhelyek mások. Nincsenek aluljárók meg eldugott kapualjak, a kerítés tövébe húzódsz az eső elől, vagy bokor alá. Mindkettő olyan, mint halottnak a csók, csak képzeled, hogy védve vagy. A mai napig semmit sem gyűlölök jobban az eső áztatta föld szagánál. Eső után még legalább három napig igyekszem Falkanagyot és Kisbutit az aszfaltos részeken tartani séta közben, hogy a közelébe se menjünk fűnek vagy a puszta földnek. Olyankor örülök, hogy a nagyvárosban csak kevés helyen találkozni ilyesmivel.

37. Esőnap

Valahogy úgy kellene működnie a természetnek is, mint a szabadtéri koncerteknek: ha eső miatt elmarad egy-egy kirándulós kutyás nap vagy hétvége, szükség lenne esőnapra, esetleg napokra. Az év állhatna 365 napból plusz esőnapok. Minni életéből ugyanis tökéletesen kimarad a vizes időszak.

A kutyák általában nem kedvelik az esőt, mint ahogy az emberek közül is csak kevesen. De más dolog valamit nem kedvelni, mint egyenesen rettegni tőle. Néhai Titi kutyám, a snájdig dalmata kan például esőben vagy eső után úgy jött velem az utcán, hogy közben megkísérelt egyáltalán nem hozzáérni a talajhoz. Tekintve, hogy ezt egyszerre mind a négy lábával próbálta megvalósítani, felejthetetlen látványemlékeket hagyott maga után örökül, melyek még most, jó húsz évvel aggkori halálát követően is tiszteletlen nevetőingert váltanak ki belőlem. Titi a végletek ebe volt. Esőben piperkőcként viselkedett, nem vitás, hogy e tekintetben szoros rokonságot mutatott a macskákkal, miközben egyetlen lehetőséget sem szalasztott el, ha ürülékbe vagy rothadó halhullába lehetett hemperegnie. Minél büdösebb undormánnyal sikerült elfedni a saját szagát, annál jobban kihúzta magát a büszkeségtől. Egy a lényeg: bármilyen időjárási viszonyok között lehetett vele a szabad ég alatt tartózkodni, akárcsak a többi kutyánkkal. Minnivel nem lehet, pedig legalább naponta háromszor esőben is muszáj.